Barna Zsolt: Menekülő

mit hátrahagyok, csak egy ház,
csendesen nyikordul az ajtó.
árnyat adó bús öreg hárs,
s rongyossá nyűtt vén szakajtó.

hátrahagyom anyám kertjét,
apám ásóját és a nagy kaszát.
az ólban dobbantó agg kecskét,
és a honi tájnak édes illatát.

visszajövök egyszer, vár e föld:
nélkülem nem kél erre búza,
a madár is csak arra költ,
ahol esténként a tücsök húzza.

visszajövök, kiásom a sírokat.
elhantolom a derűt, s a borút.
vérrel írom tele papíromat:
abban gyűlölöm a háborút.