Demeter Attila: Ha egyszer újra ...
Ha egyszer újra összefutnánk
egy régi, elhagyott vidéken
megilletődve, s talán némán
bámulnánk egymást, mintha mégsem
vesztettünk volna annyi álmot
s megálltunk volna az időben
visszaköszönő délibábok
várnának szivárvány-mezőben
és ott folytatnánk, hol a szavak
nem foszlanak szét, mint a pára,
elhinnénk azt is, ami nincs már
csak itt is most, egy pár órára
vagy ülnénk szótlan, mint az árnyak
és szenvedőn, mintha már unnánk
bár áldozatba sem kerülne
ha újra mosolyogni tudnánk