Nagy Horváth Ilona: Fráziskésés

Május szirmain illan a szél,
tavaszillatot ejt be ablakon át,
úgy ülök árva magamban, mint
a ma álmaiból nőtt jajlila,
ringó orgonaág.
Idebenn,
csak a dal szeme nyílik,
már csupa frázis, s fürtjei közt a végtelen ül,
híg ponyvaremény, bádogerényei álarany érvek,
részvétlen feledésbe merül.
Hajnalban még semmi se csillan,
loppal bomlik a fény, ha elém szalad újra a szó,
bús dallama úgy csüng ajkaimon,
mint a megunt szajha fülében az olcsó fülbevaló.