Varga Rudolf: Rövidujjúnadrágban
Szél lebbent függönyt?
itt van? eljött?
eljött megint? rápillant,
ottan kicsinység elidőz,
ráncolja homlokát, aztán
mintha sóhajtana, nincs,
nyoma sincs, de itt,
itt van,
érzi, szél lebbent
függönyt, az a izé
most tán fejét csóválja?
megszívja orrát, legyint,
ő meg ül, rövidujjúnadrágban
ül a repedezett
konyhakövön, kezében
kalapács,
szög, szétlyuggatott
deszkájával
bíbelődik, így,
így morzsolódik
az ablakon beszűrődő.