Hella Ildikó: Tobzódás

Koponyád csendül. Szíved kondul.
Lüktető agyad megbolondul.
Paták dobognak, ostor csattan.
Húrok pendülnek szét az agyban.

Orgonasípját fújja a lélek.
Szerte tükörcserepek zenélnek.
Fogcsikorgásban szemed tágul.
Fejed a sok zsongástól kábul.

Nyakad köré font cikázó fények
dagadó kebleden összeérnek.
Hátad borzong a szenvedélytől.
Csodát vársz mindig, minden éjtől.

Ujjaid percén átfut a bársony.
Harsogó dallam a harsonákon.
Karjaid megfagyott ölelésen.
Villám cikázik át a késen.

Szikrát vet rajta, s máris távol.
Lábadban borzong kéjtelen mámor.
Magad köré font lelked reszket.
Szétfeslett fátyol húz rád leplet.

Aztán egy szellő elfúj mindent.
Orgonaillattal csendet intett.