Bihari Csilla Rozália: Az igék fájdalma

a tájra ülepszik az igék fájdalma
hát így ment el az utolsó nap volt ma
felhasítja az égboltot az utolsó tekintet
és lecsapódik a szó amit még elhintett
oldódnak az arcok sósízű patakká
de a táj nem enged nem lesz már szabaddá
meghámlanak az utak de le nem vethetik
bőrükbe égetett fekete terheik
és süppednek a földek és lezuhan a nap
szemében megalvadt felhőmadarak