Albert Zsolt: Esőemlék, május hét

(avagy, egy tavasz tűnődései)

Kiszáradt felhők esőemlékei alatt,
a pénteki belváros porba rajzolt
kontúrjain imbolyog, kapualjakhoz,
ablaküveghez dörgölőzve. Nem csinos.

Felöltözve kopott hajnalt útközben,
hogy némileg elrejtse meztelenségét,
bár a hosszú éjszakák már úgyis látták.
Hogy milyen borús félelemben, távozásban.

Átmenet nélkül haladva, a hirtelen
kihúzott fagy foga helyén, szakadékokon.
Sírásók izzadságcseppjeiben csillogni,
és a kikelet halálon túli ragyogásában