Varga Rudolf: Hátat fordít
Szél tapsol, nyakát
gallérja csapkodja, fel,
le, lejjebb,
lejjebb, huzat löki
előre, hátra, sikátorok sikoltó
csendjében havas eső pofozza örök
hazátlanságba, nem óvja angyalszárny,
angyalszárny sem
védi, csak a semmi
susogása, lélekvesztő
télben légvonatok
sínvasára fekszik, egyszerre
se itt, se ott, se télben,
se nyárban, csak a semmi
elsikkasztott leltárlajstromában,
ott lesz majd angyalszárny,
angyalszárnysuhogás,
elnémul hahotázó
havazás, alvajáró
tántorgásban, holdkóros
bolyongásban, seholsincsbe huzat löki
előre, hátra, fagy smirglizi
homlokát, jégcsapszakállát rázza,
nem, nem, nem, nem ilyet, nem,
nem, ez nem lehet, hajnal
hajnalodik, tejút fátyla
alatt az óránál az utcasarkon
pirosra csípett pisze
orral, körömcipőben toporog,
legyint, hátat
fordít holdmenyasszonya.