Szabó Lajos: A terápián
Hatan hat széken,
hat felemás ember
hat felemás széken.
Az olcsó kávémat szorongatom,
nem kávéházi, csak semmilyen.
Hidegen nem jó!
Nem tudom megmondani,
hogy mégis miért szeretem.
Semmi sincs a teremben,
egy félig telt szemetes, ennyi.
A falakon semmi,
a háttérben
mi ülünk, itt a hat széken,
hat felemás ember
hat felemás széken.
Kaptunk kis táblákat
és kék filctollakat,
ráírtuk a nevünket,
aztán kitűztük a mellünkre.
Érdekes érzés, nem csináltam még ilyet.
Tina, a lelkes terapeuta,
harmincas,
szerintem van valamilyen
felszínes palija,
erős Nő egy gyenge kapcsolatban,
aki bele is hervadhatna
tudatalatti alagútjába,
ha tudna.
Szerintem előtte
vodkát ivott kis szódával,
hétfőn és szerdán edzeni jár
hétvégén bowlingozni a palijával,
nincs szeretője,
nem akarja.
Négy nő van a csoportban,
két pasi, az egyik én.
Nem nagyon figyelek rájuk,
magamra sem.
Tina észreveszi,
de elég jól kezeli.
Csak egy óra az egész,
hétre már vége... vége.
Szeretem a szexet,
de terápiára járok,
mert kitaláltam,
hogy ezt akarom.
Majd valamit írok belőle.
Most csak
,,Iszom a bort, ölelem...”
a magányt.
Zenébe törölközöm...
Stacy seggét markolom,
a kanapén ülünk és fekszünk,
egy unalmas vetélkedő megy,
a tévében fejek lengenek.
Kate-re gondolok...