Serfőző Attila: Nyárest
Palaszürkére fulladt a rekkenő nyár,
fénylő kavicsokat terelt az égre
e törékeny képzelethatár.
Hűvösre lehelte a házak ablakát,
a titkot rejtő park forró lányait,
lehűtötte a közeledő éjszakát.
Elcsendesedett az erdő,
mélyében hallgat a tó,
a virágbibéje is pihen,
mint szavaló szájában a szó.