Radnai István: Darabjaim

valami jel az álmos órán
a hajnal összetörte a csészét
hajnal s a reggel fordulóján
még a szívben az őszi sötétség
évtizedek régen megtörtek
senki nem ragasztotta az időt
amiért rossz álmok gyötörtek
cserepein nincs többé azelőtt
másnak semmi a lét darabja
vesztes reggel az álmok rabja
egy béka ült még meglapulva
a család békája kedves emlék
őrzöm s könnyelmű évek múlva
mintha ma ismét súlyosat tennék
a csészét időt nem ragasztja
hozzám nőtt s a jel szokatlan reggel
törékeny sorsomat halasztva
míg a nap még utoljára felkel