Ernst Ferenc: Odaátra

Falusi gyerek, írogat.
Szavakat gondoz meg sírokat.
Gennyedző égen hold ragyog,
összefolynak a csillagok.
Öröklött feladat, szép nagyon,
gondolatszéfben nagy vagyon.
Virágzó réten emberek,
közéjük lépni nem merek.
Lábuk most mindent eltapos,
beszélgetésük oly lapos.
Csontzörgésekben tört a csend,
folytonos zűrzavar, semmi rend.
Szeretnék valamit mondani,
de nem hallod, már nem. Ó Jagi....

Szétrázásoktól szakad az ember,
széthúzásoktól tágul a bőr,
arcodra festett démoni szemmel
áldott meg téged egy dekoratőr,
stílusod negédes, csillogó, mázas,
fennkölt szavaid dalolhatók,
csak mosolyogsz, ahogy a lázas
műrajongóktól árad a bók...