Szenyán Zoltán: Érezzem

rég elhasznált cipő
két elfoszlott fűző
ütött kopott talp
kitépett nyelv
semmi
semmi fény
csupán ennyi, menni...
oda lett, igen, akaratom ellenére
/hiába, Ő az Isten, s mégis elsiette/
erőszakkal beletuszkolva a lélek
így néztek, így nézek, így élek
sáros talpát, drótkefével, át
át meg át, kicsit önmagát
kéjes élvezettel kefélem
hogy még érezzem
érezzem, hogy élek
nyögjön az a kurva lélek
talpán fényesedjék fekete kéreg
önfeledten táncoljanak alatta parazitáim
s velük kéz a kézben, zamatos férgek
félelmeik mögött megbúvó
együgyű népek…

- rúgjatok belém!
- rúgjatok belém!
rúgjatok, ha nem is kértem
minden csapást a cipőmmel védtem
stoplit rá, sosem, sosem kértem.