Nagygábor Margit: Fájás
Ma éjjel szakállas ősök
kórusban szavalták
életem súlyosabb bűneit.
Hitvány szolgabérencként
szerettem egy hazát,
hittem egy álmot, melyben
a gyermek nagyra nő.
A gyermek korán elveszett.
Hazámat most
éles kardok szántják,
árulók hada lepi el ágyam,
az új magzat egyre elvetél.
A művészet múzsáit imádtam,
evilági Mammon csókjai helyett.
Árván, szeretetlenül bolyongok
a lángoló éjben, hazám keresem,
s a Kedvest ki ígérte, de el se jött.
Uram! Megteszek mindent újra,
csak annyit súgj, mégis megérte!