Müller Péter Sziámi: Az esendő

a jövő kész
érte kell menni
el kell kezdened alkudni rá
az, aki szabta
nem adja könnyen
olcsón meg nem is adhatná

megvan az ára
hogy nemsokára
megtörténjen pont veled
az, aki szabta
pont rád szabta
méretre kész az életed

amikor magadra húzod
a karmád köpönyegét
örökös vándorrá lényegülsz
és sajnos nem lesz elég
menni, csak menni
vak leszel, esendő
három végtelen
nap lesz egy esztendő

megáll az órád
üres a számlap
az iránytűdet elhagyod
mész, ahogy érzed
támpontnak véled
az árnyékot meg a holnapot

amikor magadra húzod
a karmád köpönyegét
örökös vándorrá lényegülsz
és sajnos nem lesz elég
menni, csak menni
vak leszel, esendő
három végtelen
nap lesz egy esztendő

valaki felvesz
egy kicsit elvisz
ülsz a bakon, és megpihensz
azt hiszed, alszol
belül egy hang szól:
közelítesz a semmihez

lehet, hogy akkor
ez volt a dolgod
várni, míg valaki megsegít
a kocsis tudja
kinek az útja
átaludtad a tetteid

amikor magadra húzod
a karmád köpönyegét
örökös vándorrá lényegülsz
és sajnos nem lesz elég
menni, csak menni
vak leszel, esendő
három végtelen
nap lesz egy esztendő
amikor magadra húzod
a karmád köpönyegét
örökös vándorrá lényegülsz
és sajnos nem lesz elég
menni, csak menni
vak leszel, esendő
három végtelen
nap lesz egy esztendő