Paál Marcell Hesperus: Kálvária
Strandpapucsban,
titokzoknival téblábol
egy megtűrt isten itt.
A vadak között,
túl szelídre edzett,
kukában is turkál,
néha reszket. Álruhája
olyan, mint a sorsa:
foltozott, a szakálla
kevéssé gondozott.
Álmatlanságában
néhanapján csillagokat
ráz az égre fel.
És meglepődik,
hogyha visszaesnek.
Már nem érdeklik
bicegő szerelmek,
túl sokat és túl
élesen látott,
a kényszerzubbonya
mint díszruha,
megfeszül karistolt,
sebes hátán.
A semmiről kell
mindent tudnia.