Barna Zsolt: Üres lapok

Mint patak vájta sziklakarcolat,
a könny úgy cserzi fel bőröm.
Bánat borítja el ma az arcomat
saját lelkem lett a börtönőröm.

Úgy vetkezik most le az élet,
ahogy hull a fáról az ősz levél
Mint ágak -reccsennek az évek,
a halál nemsokára hozzám is elér.

Ahogy anyám, apám és testvérem
a föld már jótékonyan befedte,
pedig lett volna még szükségem,
de a sors őket idő előtt temette.

Mint víz marta sziklakarcolat
az elhalasztott ünnepnapok!
Hiányosra formálták arcomat,
a könyvembe lopott üres lapok.