Tóth Zita Emese: Füllung

Ha még hiányozna valami belőlem,
kipótolom vattával
és ábránddal.
Aztán túllépek magamon,
s álmodom,
amint egy idősík a vállamra települ.

Miért-labdákkal játszás közben
magamat látom,
amint kábulatnyi érzelem
csorog végig
a számon.

Ha elfogy az értelem,
körben állok sokadmagammal,
s olyan egyedül –
hadar az egyik én,
a másik vattát töm,
mert igenis hiányzik valami
belőlem,
növekvő
fehér semmi.