Paál Marcell Hesperus: Az ember paranoiája

Baleset történt az ifjú végtelenben.
Talán az idő és az időtlen között.
Seb nyílott mélyen a mérhetetlenben.
A szeplőtlen sötét fénynek ütközött.

Az oszthatatlan egyből szilánkok hasadtak,
cirmos lett a kozmosz szurkos lenruhája,
alig ismert részén egy kajla térszakasznak,
testekre bomlott a teremtés tusája.

Képek vagyunk. Valaki egészen másról.
Tükrei a sebzett, örök értelemnek.
Tévhitünk van csupán a realitásról,
de magunkat véljük igaz isteneknek.