Máté László: Mechanikusan

Csontokról lefejtett műmerev élet
Bepakolt szárzeller zacskóban vár
Húzd ki a szokatlan utolsó évet
Tömegbe sodródva ki ordibál
Izmokról lefejtett eltűnő álom
Cárokról álmodó naivabb nép
Pultokon tündérek árnyait látom
Mit ér az ordító csendes beszéd
Hátadon maradt egy utolsó sárfolt
Szétmaszatolhatna letörő ág
Látom hogy felkelsz kicsit még várom
Hogy szebb lehet szebb lesz ez a világ