Serfőző Attila: Csak úgy
Csak úgy egymagamba csöndesen,
kéz-kézben távolabb szakadok,
a búcsúkat ki tartja számon,
tán a kora őszi lombsorok.
Az út mellett nyugtalan tócsasugár,
finom fénye szövetkezett az éggel,
de holnap elmossa egy füstölgő ár,
s a horizont közben jajveszékel.
Isten a roppant terek ura,
és a visszhangzó lelkeké…