M. Karácsonyi Bea: Nő kofferrel

Átirataim 1.

azt mondtad a múzsám vagy
ketten utazunk
majd úgy jössz
mint a peron-hideg magány -
amikor az éj fekete vagon
neonlepkék szállnak vállunkra
szénnel festi ki szemét a hold
tekintete vakító vászon

azóta várlak kofferrel
a peron kivet mint nincs utast
valahol szétcsúsztak a sínek
angyalszárnyaid jegyeinkből lettek
míg a fényben röpködsz
én a semmibe írok