Konyári Mónika: Holnap

...persze ez is butaság... lehet.
Lehet, kicsit fontosabb lettél, mint gondoltad. A gondolatban az
a jó, ha akarom beszélek róla, ha akarom látszik, és ha akarom
kicserélem, úgy teszek, mintha... és csak titokban érintem meg,
amikor nem látja senki. Néha maga a gondolat is meglepődik, mi-
lyen fontossá vált:
- Nélkülözhetetlen lettem a holnaphoz...- súgja ilyenkor. Ez per-
sze nem igaz, de hagyom a hitében ringatózni kicsit. És a holnap is
mosolyog. Elhiszi, hogy ünneplőbe bújhat.
Készülődnöm kell. A ma uniformisba öltöztet. Nyakam köré, de-
rekamra simul, néhol túl szűk... elkések.
A holnap pedig titokzatos mosolyával gubbaszt a párnámon. Mez-
telen. Ott felejtem, éjszaka majd újra felöltöztetem. Lehet, hogy
ünneplőbe... és hajnalban újragondollak...