Fülöp Kálmán: Talán...

Dühös vihar ver
ajtót,ablakot-
az ég lázad,és
tüzet lehel a felhő-

meddig tart még
a fura állapot,
és mit igér a
rejtőző jövendő...

Talán a holnap
kinövi magát-
szárnyat ereszt
az esti szürkület,

s amikor végre
az eső is elállt,
ránk mosolyog
az átázott eresz.