Szentjánosi Csaba: Amit adni tudok…

Lassan elfelejtem, hogy élek,
az óra testében - idő a lélek,

szemed óriáskerekére
felszáll egy gondolat,
nézem a napsugarat,
ahogy árnyékokat válogat,

emlékezetemmel a múltból
embereket mentek,
akik értünk a halálba mentek,

kenyeret török, körülöttem
minden morzsa,
munkások mondatai után
az élet, sok fehér pontja,

neked nem tudok mást adni,
csak ezt a verset,
betűk-oszlopai között,
a rád váró csendet.