Fülöp Kálmán: Játék a rímmel

Múltamból
kiszakadt harag,

méreg idő,
akarat,

visszafojtott
imádság,

rég áhított
kiváltság,

vagy egy kép
fehér falon-

most melenget
gazdagon,

éjbe fojtott
félhomály-

áloműző
sziklavár,
vihart jelző
dörrenés,

hamis mosoly,
ömlengés

éj kínálta
verssorok,

mélyen szomjazó
torok-

édes hang,
az asszonyé

simogat
éjfél felé,

s mire a nap
ránk tekint,

frissen mosott
ruha ring,

s a fehérlő
félhomály

bosszús arccal
odébb áll.