Ernst Ferenc: Melléd sodort

Amikor melléd ültem,
megremegett a levegő.
Langyos fuvallat simított
végig a nyári melegben.
Amikor melléd ültem,
nézted, ahogy a lebegő
függöny, a nyitott
ablak előtt, mennyivel szebben
táncol.
Amikor melléd ültem,
úgy néztem rád, hogy
fogalmam se volt
a lelki románcról.
Amikor melléd ültem,
az volt az a pillanat,
ami úgy múlt el,
hogy örökre itt maradt.