Vasi Ferenc Zoltán: Ébredj, ország!
Csete Örsnek szeretettel
áldozatos missziójáért
Ébredj, Ország!
Vezeklésed
a föld alá vezet.
Bilincsektől foszlik
a hús,
a csontokon rozsdamarta
hegek.
Ébreszd halottaid!
Fájdalmukban a szemgolyók
szét-
repednek;
szilánkokra hasad az eged;
vezekeltek,
többé nem tűrheted.
Szájukon kipenészlik a gyolcs;
ringó csecsemőiket dédelgessed,
akik tüdőből sírják elő
a megnevezhetetlen tekinteteket.
Harsonaszóra, fel!
Mekkora hadsereg,
hogy lármájukba beleremegek.
Hány tékozlott fiú,
kit a csönd eltemetett!
Micsoda menetelés indul
a haláltól halálig át;
kiknek sírköve m a g a s o d i k
a kiáltásig egészen,
és tovább.
Eszmélődj, Ország!
Liliomok tiprattak
a sárba,
s még morzsák sem kerültek
az utolsó vacsora asztalára.
Fel, fel, rabok
(és ébredők)!
Kötélen húztátok
magatok után a telet,
a didergető ítéletet! -
ami csak a keveseknek kellett.
Alá, alá
a Valóság kincseiért,
tönkre tett apák
bábozó tetemeiért!
Lángot fog arcuk,
jelzőtűzek;
kifehérült daimon-szülők,
folyassátok belém
megigazult véreteket!