Zonda Tamás: Tavaszi fáradtság
Lassan elkotródik talán
ez a próbáló hosszú tél
vele a maskarák évada is
cserbenhagyott arcunkból
készül majd nyári mosoly
félrenyelt szavak asztmája csitul
szájunkon kivirult fagyölő vegyszer
bizony jó lesz a langy-meleg eső
lomtalanítás farsangos szívünkben
készülődnek az érdes böjti szelek
egünket fényesre csiszolják
a sürgönydróton vándormadarak:
véletlen partitúrák
majd hangzik az ország
lobogós új tavaszunk mocorog
nem sokára fűszeres napok
ladikja ringat
mormoljuk Húsvét barka-füzérét…
Milyen céda fölénnyel felejtjük
ilyenkor a téli halottat
pusztulás zizegő rekviemjét
milyen kegyetlen minden virág
milyen kegyetlenek az évszakok…