Varga Rudolf: ODA, TÚLOLDALRA
Vetített,
vetített mezőn
megy,
megy a hold
az égen, vetített mezőn
megyen ő is,
gyönyörű,
gyönyörű ösvényen,
gyűrött földi
vonzás elkoszlott
ingét leveti,
elhajintja, párállik
sóhaja vetített
mező horizontján, hol
szárnyashangyák röptükben
szerelmeskedve holdkútra
járnak inni,
oda, oda túloldalra,
mi nem az, de mégis,
káprázatot létrehozó anyaméh.