Fülöp Kálmán: Pacsirta

Te lélek-angyal, zengő hárfa,
viharvert,kedves kismadár,
kongasd meg szíved lágy harangját
a nap kiszáradt  homlokán.

Mert kell a dal ma, kell az ének,
trilláz szelíden,boldogan,
lágy fények apró rezzenésén,
a gondokban is gondtalan.

Biztass, hogy lehet így is élni,
ne némulj el ma sem s soha,
maradj a dallam tiszta csokra,
időtlen és örök csoda.