Bereti Gábor: Ha Bartók hallgat
Nem a zenéje, csupán hiányzó
szavai a csend. A virágtalan
délutánban kifosztott bokor
az arca. Árnyak kunkorulnak
a levelek helyén. Bujdosók
dühével jő a szél és esőt
szitál vízszintesen szeme sötét
árkába. Menekülőn a Bárka
gyomrába gyűlnek a só marta
vízcseppek, s könnynek nevezik
magukat. Nem halott. Nem rideg.
Nem barbár ő, mint
arcán időnk rándulása.