Flórián Tibor: A kőtáblák összetörtek

kotablakA butaság gőgje
s gonosz konokság
uralkodik már századok óta
rajtunk.
Rágalom pusztít,
önzés emészt,
s kővel dob meg
az irigység.
A pénz Istennél hatalmasabb,
körmös kapzsiság
s palotában, kunyhóban
állít magának oltárt.

A céda szentebb lett az anyánál,
s az anya becsületének
a piacon árfolyama van.
Az otthonok küszöbét
átlépte a nyomor,
békességét összetörte az erőszak.
A szépség-istenasszony holttesténél
kufárok toroznak.

Valami összeomlott belül,
vagy talán még föl sem épült?
Mindenki menekül.
Aki kártyázott,
elvesztette mindenét.
Akinek vagyona volt,
szél szórta szét,
és törvénytelenség.
Az apa elvesztette gyermekét,
s hét országban bujdosott
apjáért a fiú, férjéért az asszony.
Sorra haltak a csecsemők,
az aggok és a nők.
Por és hamu lett csontjuk,
a szívük nem lélek többé,
csak szürke füst: reménytelenség.

Mindenki menekült.
Aki szeretett, a szíve ölte meg,
ha erősvolt, leverte a láz,
ha úton járt, célhoz nem ért,
utolérte a fegyver és a gép.
Ki tengerre szállt, tenger fojtotta meg.
Legyőzték, ha küzdött,
s ha gyáva volt,
a bátrak érte haltak meg.

Mindenki menekült.
Leomlottak a házak,
és összedőltek a fák.
Otthon nem volt már, csak otthontalanság.
A nyelvek összezavarodtak,
és mint keserű nyál a szájban,
a riadt égtájak felől összefutott a nép.
Béke volt már, de a megvert
békétlenség
újra üvöltözni kezdett.
Mindenki menekült.
Semmi sem volt biztos,
a hold is lovára ült.
Üstököst láttak éjjel,
éhséget, járványt, áradó vizeket.

Gyűlölet gyilkolt,
s a döbbent élet fölött
a hosszú viharrá nőtt…
Európa,
eszmék szabadsága, szavak tisztasága,
Mózes nagysága, Jézus vére, Mária fájdalma
volt, és hiába volt.

A kőtáblák összetörtek.
Nem volt elég Konfucius,
Buddha és Mohamed bölcsessége.
Pilátus hirdette az ítéletet,
Káin őrjöngött a megölt Ábel felett,
és Júdás, az Iskariót,
harminc ezüstöt csörgetett.

A szavak,
a szavak maradtak csupán,
az iskola nem bölcseket nevelt,
csak hivatalnokokat,
a prédikációk nem támasztották fel
Jézust, sem a halottakat,
a szónokok nem váltották meg az országot,
a szentek nem tudtak utat mutatni,
a vértanúk nem mostak senkit sem tisztára,
s az Ige kenyeret nem adott.

Hasztalan épített templomot
és kultúrpalotát
az emberarcú állat,
a vér hatalmasabb maradt.
A hit nem törte meg a hitszegést,
a szerződések érvényességét
a jog nem biztosította.
Az értelem nem fékezte meg
az indulatot.

A szavak,
a szavak maradtak csupán.
A kufár a templomban is üzletet kötött,
az igazságot letiporta az erőszak,
a gyöngét az erős, a bátrakat a hatalom.
De a tömeg szétverte a hatalmat,
s önmaga fölé, őrizni a rendet,
új törvényt s hatalmat állított.

A szavak,
a szavak maradtak csupán.
Az isteneket legyőzte Jézus,
Jézust az Antikrisztus.
A kardot karddal törték össze,
a fegyvereket leverték a fegyverek,
a gépet a gépek,
de Magdolna mindig Magdolna maradt,
az ördögöt nem űzték el a századok,
s a kereszt nem megváltást,
csak vértanúságot hozott.

Mária, a tiszta asszony
csak jelkép maradt.
A szabadság megújuló áldozat.
Az állam önmagának nevelt,
az otthont letiporta az önkény,
országok vertek le országokat,
s az embert legyőzte az ember.

Mindenki menekült.
A szavak nem találtak önmagukra,
szédülten forgott a nap,
csillag csillagnak ütközött,
és mégis valahol, e szédült forgáson túl
szárnyat bontott és nőni kezdett:
egy eszme, egy Isten, egy ember.

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf