Jóna Dávid: Ahogy leng a hinta az almafán

keresem a példákat,
s bizony a példákban nincs hiány...
brokátzsinórral elkerített létem, s a valóság között vagyok,
ahogy leng a hinta az almafán...
 
kavicsok közt utat talál az élni akaró virág,
az idő félelmet és hitet old,
egy mosolyban fogant könnycsepp,
felettünk az éjszaka köldöke: a Hold.
 
hagyatékokban, hamukban, szóüledékekben
s persze a banalitások bólyái között
egy idő után érteni is akartam,
mi az évek során belém költözött
 
éjjel van, ülünk kinn  kertben, Te kérdezel
az árnyalatokat már felfalta az est,
a szomszédból mocorgás hallik,
úgy hallom: pozdorját rág a nyest...
 
a mindenről és a semmiségről
egyszerre beszélek Neked,
nem vagy megbabonázva,
a kérdéseket is mered...
 
hogy érthetnéd kedves,
ha még én sem értem,
az írás nem szárnysuhogással jött kiváltság
még csak nem is érdem
 
keresem a példákat,
s bizony a példákban nincs hiány...
brokátzsinórral elkerített létem, s a valóság között vagyok,
ahogy leng a hinta az almafán...