Illés Sándor: Bácskai metszet

A sírgödörbe hullattak a hantok,
szájaszéle sápadtan reszketett,
szellő kuszálta lobontos bajuszát,
pitykés mentéje panyókára vetve:
feleségét temette.
Szemében egy parányi könny sem,
de vállai hodályosak voltak,
mint egykor régen aratáskor
– húsz éves korában –
és csizmás lábaival nagy – erősen
berúgta a kocsmaajtót.
Két éjjel át
széles kezekkel,
kacagva szórta a malacok árát:
másnap elvitték a házát.
Pogány arca olyan volt, mint a szobor,
de ezeréves erő duzzadt két karjában
és szemét szitkok között vetette az égre:
– Látod Urunk?!
Mi magyarok csak mulatni és temetni tudunk!…