Varga Rudolf: JULIANNA

Karámból szökött
szabadcsikókedvem
nem állta az istállószagot,
éjszakánként fekete felhõk közt
kóborolt, pusztában aludt,
pocsolyákból ivott,
nem bírta a zablát, kötõféket, ostort,
inkább ázott-fázott,
éhezett, amíg egy nap
tévelyegve vágtázó létem eltévedt,
eltévedt, s akkor
a
Jupiternek szentelt, ragyogó
angyal pillantásával
megigézett, szelíden
megmarkolta sörényem,
gémeskútjának korlátjához
vezetett, kunkötéssel
erõsen megkötözött,
megitatott, megetetett,
szívverésébõl épült hajlékába,
leheletébe az én szerelmetes
csillagom
engemet illendõn
beengedett.