Czipott György: Fúga, permutáció
Égbe fillért hajítottak
férgedtbélű nyomorékok,
semmirejó likas ólomfillért –
ránkhorpadt a mennybolt.
Ül, maga elé mered,
hajába pálinkák csöndje kócul.
Mered maga elé.
Üdvösek megcsöndesültek,
titkon tudatnak közeles pokolt,
csillagugar serceg rejtjelet,
fénygyolccsal vészt integetnek
elkormult szemhatáron.
Ül, mered maga elé.
Hajába pálinkák csöndje kócul,
maga elé mered.
Háromerejű szelíd Bárány,
hát ki áldoz fel minket,
hogy semmi határán
ápolhassa sebeinket?
Senkiarcú likas fillérekkel
tűzvető egünket ránk ki darálja?
Ül, maga elé mered,
hajába pálinkák csöndje kócul.
Mered maga elé.
Szívbeásott halottaink kivárnak,
üdvösek, megcsöndesültek.
Titkon tudatnak fölhabzó pokolt,
csillaggal hunyorítnak rejtjeleket,
lidérc északfényt lengetnek
kaftánnákormult szemhatáron.
Minek hatalomból három,
szelíd Báránynak minek?
Ül, mered maga elé.
Hajába pálinkák csöndje kócul,
maga elé mered.
Választások vétke púposul,
bár bűneinket sosem kívántuk,
belénkbogáncsultak tegnapok.
Reánkhorpadt menny alatt,
nincsből siklik semmibe
torzsávágázolt pillanat.
Mama! Szólj szeráfjaidra!
Átkaikat immáron senki,
már senki se érti meg!
Simító kezeddel
fordítsd felénk Jézus arcát…,
lásson is ez egyszer…
Ül, maga elé mered,
hajába pálinkák csöndje kócul.
Mered maga elé.
Fölötte horpadt sosemvolt,
szurtos, kaftánszínű mennybolt.