Ölvedi László: A bányász éneke

Bányász vagyok, fojt a bányalég,
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.

Síri csendben mélylik a tárna.
Messze, messze zokog a visszhang,
Mintha mindig temetés járna.

Rombolt a rém, bedőlt a bánya;
Kikelünk még alatta, holtan
Pusztulhatunk, a fene bánja.

Kopogok a koporsódeszkán:
Kemény talán száz süket fülnek.
A feleletet várom eztán.

Jó szerencsét! nagy bíztatásom
nem hallja más itt senki, senki.
Jaj, pedig nincsen semmi másom.

Nem bírom már sokáig én sem,
Megöl a bánya gyilkos lehe
S túl leszek minden szenvedésem…

De lelkem ég a Davy-mécsben:

A bánya mély, halálos, setét;
Mi lesz, ha e robbanó légben
Kinyitom a lámpám födelét?

szozattv


szozat a tiszta hang
  2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 2023.06.10.11.XVI.Szent_Korona_Konferencia03 Családom bhi 2023október 31 Históriás szabadegyetem 2023 06 02 2023. 02. 25. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK03istenszülőMeghívó két oldalonszekelyfold-november Szaszregen-december2022 pusztaszabolcs-1Meghivo Orosz Ors Szoborsors aink c könyv bemutatójára Gyóni_kötet Patriotak-Kronikaja-4.1 
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf