Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram – 2016. november

A hideg és esős októberben két vers született, – csak vájtfülűeknek – így sztereóban szólalnak meg bennük a novemberi sóhajok.

Gazduram
 
Az idő nem felejt, emlékeit hozzák
az őszi szelek,
a villamosok olimpia váltófutásukba-
belekezdenek…
 
köddé tokásodik az ég is,
Édesanyám nővérét hordja kórházba,
a nyugdíjas pár gyógyszerrel,
reményét ha meg nem is-de kiváltja,
 
nálunk veréb, galamb, egér helyett,
egy fakír harkály kopácsol,
nagy fába vágta csőrét…
készül az őszi jászol,
 
Mindszenty-Prohászka után,
most éppen Bangha Bélát olvasom,
a költészet piacán elmerengek…
a kialkudott szavakon.

Szentjánosi Csaba
2016.10.06.

Gazduram
 
a banalitás miatt szégyenkezem,
ahogy pakolják ránk az iszapot,
úgy vesztjük el hallásunk, látásunk,
egy helikopter rotorja szeleteli a napot…
 
a késztetések kicserélik az álmainkat,
mesterséges fénnyel árasztanak el,
hogy a homlokunkhoz szorított félelmeket elengedhessünk,
úgy látszik ahhoz ma is ellenség kell.
 
minden út mellett prókátor,
aki csuporba mártogatott szavakkal hízelgi, hogy az igazsághoz vezet,
szemében önfény, magabiztosság, pökhendiség,
addig hízeleg, míg végül veled ráz kezet.
 
a beszéden túli létezést úgy lehet érteni,
hogy a pitiáner pitbullokat is hajtja a vére,
póráz nélkül őket visszahívni nehéz,
… megtehetik, nincs már semminek következménye.
 
taposunk mi is, ágaskodunk, a hínár a szánkban,
miközben tovább fröccsentik ránk a kivételezések törvényeit,
kapkodjuk a levegőt a gátlástalanságban,
vágyunk új halál után, istenítjük a nyílt víz örvényeit.
 
nem megbocsájtunk, elfelejtjük,
hogy a pocsolya, a mocsár és a tó ugyanaz,
nem ússzuk meg…
úgy lopakodunk a női napozóra, mint egy vére-hajtott kamasz.
 
nem a ciklikusság, hanem a banalitás miatt szégyenkezem,
hogy  nem látjuk, hogy mi van,
hogy a vállainkon visszük a trónt, s a koporsót,
pedig nem sok új van a mostaniban…
 
esetleg a bu(l)vár ereszkedik le tetemünkhöz,
a fényérzékenységgel szemben reflektorok állnak,
sistergő politikus  előre mosolyog, hátrafelé nyilaz,
miközben tetszeleg a celeb-bálnak,  ahol minden tökéletes, és semmi sem igaz.
 
és újra van cilinder, van nyúl, és kinyit a bűvész-bolt,
apró trükkök, nagy csalások – közös illúziók,
és akciós minden, mit a gépezet eddig is elénk tolt…
néhány önkéntes már előre megcáfolt…
a helikopter miatt van minden, az volt, az volt!

Jóna Dávid
2016.09.20