Mérő Ferenc: Anyanyelv
Anyanyelv – édes! Légy ezerszer áldott,
anyámtól tanultam, ott, hol házunk állott.
Magas hegyek alján, fenyők árnyékában,
boldog gyermekkorom sugaras nyarában,
- légy ezerszer áldott!
Anyanyelv – édes! Az imádság nyelve,
benne ég még most is édesanyám lelke.
Az égre mutatva sokszor magyarázta:
anyanyelv az Isten legszebb adománya,
- az imádság nyelve!
Anyanyelv – édes! Meséimnek könyve,
jó és rossz napoknak elhullatott könnye.
Dalos-kedvű anyám csipkerózsás vára,
a hét kicsi törpe csendes, nyugodt háza,
- meséimnek könyve!
Anyanyelv – édes! Nótám hegedűje,
foltozgató anyám varrogató tűje.
A viharos puszta síró zokogása,
szegény, árva népem szíve dobogása,
- népem hegedűje!