Hajlék Antal: Az illetlen
Nem illettem a család rendjébe.
Nem illettem pajtásaim közé.
Nem illett hozzám barát.
Nem illett hozzám asszony.
Nem illett hozzám gyerek.
És nem illettem, én: – magamhoz!
Illegtem-billegtem a világba
Így leltem, illetlen magányra.
Sodródtam erre-arra
Éltem kenyéren, vízen.
Ha jól ment sorom,
Akkor csak: – boron!
Utóvégre: – Immár vagy tíz éve –
Fönnakadtam a szociális hálón.
S itt ragadtam a hajléktalan szállón.
