Agyagfalvi Hegyi István: A véres kardot körülhordozom!
Körülhordom e csonka ősi földön
Vértől csepegő magyar lelkemet!
Ma minden álmot, pihenésbe hajló
Magyar vágyat fölrázok, fölverek!
Ma megverem a zsellér-ablakot,
Ma megdöngetem a kastélykaput,
Tanyák nyárfáit megsuhogtatom!
Ma megverem a lágy Dunát, hogy zúgjon,
Égzengés leszek, – ha kell, – e napon!
A véres kardot körülhordozom!
Hej magyar testvér! A halát hozom!
Mögöttem vágtat, csontsarkanyus lába
Belemélyed csontlova vékonyába,
Árkon és bokron, a merre csak jöttem,
A magyar halál jár, rohan mögöttem!
Itt az ellenség! Testvér, meddig alszol?
Hát beléd fojtsák tespedt, tunya álmod?
Testvér, nem látod holnapi halálod?
Akarsz-e élni holnap virradatkor?
Parázsló szemmel, – nézd! – sakálcsapat
Ólálkodik sátradnál körbe-körbe!
Testvér! Nem szorul vas kezed ökölbe?
Vagy abból immár csak gyáva, puha,
Reszkető, koldus, rongy tenyér maradt?
Itt az ellenség! Sátrad belsejében
Rejtett gyilokkal ott lapul im a beste!
Nem kell egyéb: egy duhaj, részeg este,
Mikor kiejted kihajtott kupád, –
Akkor a hajnal éjt borít reád!
Itt az ellenség! Testvér, hát nem érzed:
Hinár, iszap lepte el tiszta véred!
Hát nem érzed, hogy ugaros agyad
Földjén nem nő egy magyar gondolat?
Idegen érzés burjázott fel abban!
Itt az ellenség testvér, – önmagadban!
Tépd ki a szived, nézz belé s pirulj!
Vak önimádat, testvérgyülölet!
Gőg! Térdencsúszás!... s az arany, arany
Becstelen vágya, mely mint rút polip
Nyujtja száz felé görcsös ujjait!
S hol van a hit? Hited a négy folyóban,
Hármas halomban, – hol van a hited?
Alkudozások és megalkuvások
Piacává lett templomos szived!
Itt az ellenség! Jaj, nem jár mögöttem!
Jaj előttem jár a magyar halál!
Visszanevet rám gunnyal, vészthozón…
S én mégis, mégis, mégis, mindhalálig:
A véres kardot körülhordozom!
