Sajó Sándor: Halk tilinkó
Dalos kedvemben válogatós is;
Amit búsultan el tudtam zengni,
Kevesen hallották, nem hallgatta senki.
Bánatot húztam, – sírás nem fakadt rá;
Riasztót fúttam, – senkisem riadt rá;
Édes hazám is mostohám volt érte;
Már én ezt se bánom, – énnekem megérte.
Hegedős voltam, tárogatós is…
Koldús itt a költő, bármilyen jós is;
Harsonás búmat halálos csendben
Sivatag sirálya, nincs kinek zengjem.
Tiszaparti fűzfa, vízre leringó,
Kerül-e még rólad egy árva tilinkó?
Árva tilinkómat bús magyar határon
Már csak magamnak, halkan fujdogálom…
