Vörösmarty Mihály: A magyartalan hölgyhöz
Mert szép vagy, kellemid’
Varázsát bámulom;
Mert jó vagy, tisztelet’
Díjával áldozom;
Mert lelkes vagy, ’s veled
Mulatni kegyelem,
Hódítva von feléd
A’ leghőbb szerelem.
De mert e’ hon’ baján
Nincs szűdben fájdalom:
Ez fáj, ’s szerelmemet
Tört szívvel gyászolom.
(1837)