Puszta Sándor: Télelő
leszakítja aranyvállapjait a fáknak
búvik helyet keres a madár de nem talál
ingrevetkőztetett füvek vacognak
a nyár beszakadt halántékán becsorog az eső
virággyertyák lángját gyilkos szelek markolásszák
torkotok vészkijáratán elmeszesedett tüdők lélegzete horzsol
rekedt csaholású ebek nyüszítése vasreszelék
láthatatlan hógombolyag férceit húzzák a vadlibák
zúzcsípte piros kis villanykörték égnek a bicskenyén
haza ne menj
senkid sincs otthon
1978.