Simon István: Vadlúdkiáltás

Ma reggel hallottam az első csapatot,
a vidám vadlúdsereget kiáltani.
Alacsonyan szállhattak, a nagy út első
izgalmával szívükben s nem láttam őket.

Csak hangjukat hallottam, de elég nekem,
hogy fölfigyeljen bennem az emlékezés,
mint a vizslában az ösztön a kósza szél
áramában kerengő vadak szagától.

Akkor is reggel volt… és az erdész bejött
apámhoz, hogy fölhajtson néhány kupicát.
Kalapján vadkan-sörte, orrán borvirág,
s kívül az ajtón csinos kétcsövű puska.

És kiáltoztak a vadludak – őszt mutatott
dér a háztetőn, ablakban a muskátli,
az erdészek hűvös, durrogó puskái,
s kék szilvafáink közé hanyatló vadlúd;

belőle jó ebéd lett, s azóta nekem
a vadlúdkiáltás jelzi a deres őszt,
fekete szántást, cirrogó kukoricást,
s búcsú után a nedves, elázott szalmát.

szozattv


szozat a tiszta hang 2019 marcius 20 puski sandor 1 Rátkai 03 21 drvargatibor drvargaeger l dinnyes NÉE Program 2019 2019tavaszESZTERGOM Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 versmaraton jankocsm Patriotak Kronikaja 3.3
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf