Dsida Jenő: Az erdélyi szüret dicsérete
Nincs semmi, semmi vig szüreti hang itt,
a szőlősgazda szomszédjára sandit
s a pincsszájra követ kőre hord.
Zárt ajtók mögött sir a lezuhant hit.
Unott, bus arccal szürcsölik a bort,
mely dohos pincék mélyében kiforrt
és gyűlöletet száz repedt harang szit.
Mikor majd égi igék zengenek
s közös szüret nagy, boldog mámorával
együtt mulatnak három nemzetek
s egymást hintik a könnyek harmatával –
Uristen, akkor én már hol leszek
s kivől fakad majd harsogó, vidám dal?
1930.