Weöres Sándor: Tér és táj
redője tág,
elférnek ott
házak, hazák.
Völgy hullámán
a kis tanya,
két ablaka,
egy ajtaja,
kontyán visel
kék füst alatt
hagyma-füzért,
csillag-hadat.
Sáros uton
a tükrei
pata-nyomok
vízzel teli.
Kígyóz az út,
míg hegyre ér,
lelassul ott
kocsi, szekér,
de ég felé
tárulkozik,
mindenséggel
találkozik.