Tompa László: Erdélyi szántóvető estéje
Ideje, hogy e fordulón megálljak.
Hátam a folyton görnyedést megúnta,
Lelkem is – mint a fák –: lankadtra fáradt.
Lelkem is, mint a föld, álomba lankad…
Jó éjt, mezők s vén Hargitánk is ottan –
De csak egy éjre, – újultán a napnak
Már új barázdák hasadnak nyomomban.
Mert hosszan itt nincs mód vesztegelned:
E föld fukar, s más földeknél keményebb.
Erdélyi szántó sutba nem heverhet,
Inat feszítni rogytig kell szegénynek.
Sokat a vég is úgy talál: dologban:
Rögöt tör, izzad, öreg alkonyon túl –
Míg konok szíve utoljára dobban,
S a szerszám görcsös kezéből kifordul –
1934 előtt