Csak alig szedhetem szavaim rendekbe:
   Nagy örömet nehéz zárni bilincsekbe:
Oly örömmel vettem ékes leveledet,
   Bár közlenéd többször velem ily mívedet.
Be szép gondolatok! mely édes ízlések!
   Kellemes szózatok és kifejezések,
Kedvelt Barátodhoz küldött leveledben,
   Látom, mely nemes tűz gerjedez szívedben.
Oh ha szikrájából hajdan lángra kelhet!
   Nevednek örökös oszlopot emelhet.
Emellett egy kedves ajándékot adtál.
   Midőn két könyvecskét kezembe juttattál.
Hunyadi Jánosnak egyik szól éltéről,
   Egy filozófusnak másik szerelméről,
Józan mulatságot ábrázol magában,
   Tetszetős főképpen Lilisz mátkájában.
Ott is, hol Kónyinak húratlan lantjával
   Kötődik, nem köszönt unalmas tréfával.
Nyughatatlan Pontyi festi személyében
   Az agg természetet együgyűségében-
Nézzed az ifjabb kort kiesebb képében
   Vidám Angélika elevenségében.
Vitéz Hunyadinak festi erkölcseit
   Amaz és példákra ajánlja tetteit.
Én ugyan itt-amott olyasban akadtam,
   Melynek egy-két szavát jóvá nem hagyhattam.
Minthogy Bonfiniust mondja pajtásának:
   Nagy érdemem rövid históriájának.
De meg kell engednünk ily apró gáncsokat,
   Hogy ne hasogassunk minden szőrszálokat.
Pali! e tudósok versenycsatájára
   Ébredj te is magyar versek írására.
Hazádat s nevedet hidd el dicsőíted,
   Ha gyakrabb versekkel Pindust ékesíted:
Öregbítsed, kérlek, szerzett dicsőségét,
   Lássa utánad is édes örökségét.
Szépen zengő hangja lantod pengésének
   Becses teend magyar Músák seregének.
Zengjen erkölcsidnek értekezésére;
   Ez jámbor embernek elegendő bére.
Tedd magyar könyvedet hazád oltárára
   S ne várj nemzetednek egyéb jutalmára.